Amikor még nem harapott, kapart, és ugatott
A legaranyosabb, és legnyugodtabb életszakasz a kutyák életében, amikor még nem töltik be a két
hónapos kort.
Emlékszem, hogy amikor még Balto is még a „baba” korszakában volt milyen aranyos tudott lenni. Meg lehetett a nélkül
simogatni, hogy harapdálja a kezedet. Olyan kis gömbölyű és pufók volt, mint egy szőrgolyó. Bármikor megsimogathattad, mert nem hullott neki a szőre.
Amikor 10 perc rohangálás után úgy kifáradt, és aludt, hogy bármit meglehetett vele tenni. Akár még a fejére is állíthattam volna akkor is tovább aludt volna.. Amikor azt nevettük, hogy a lépcsőn csak
nyüszögve mert lemenni. Amikor még a cicák, is nagyobbak voltak, és nem tudták eltalálni, hogy ez a szőrcsomó macska-e vagy kutya. Amikor még az ölembe tudtam tartani. Amikor még
könnyen, és egyszerűen le lehetett fényképezni, mert nem ugrált másodpercenként. Amikor még olyan kis édes logó
fülecskéi voltak. És amikor egész éjszakát végig vonyította az alattunk lévő szobában vagy arra ébredtem, hogy
hajnali 4-kor vagy 3-kor torka szakadtából panaszkodik a kicsike.
A régi szép idők....
Firkantás időpontja: 2010. 08.29.
|